3.fejezet:Dili doki?!
-Te meg mit keresel ott lent?-kérdezte valaki,de az biztos,hogy nem Ioan.Amennyire a hely engedte megfordultam és egy fiú fejével találtam magam szembe, aki hasalva próbálta beazonosítani kilétemet.Borzas barna haja és vidáman csillogó,barna szemei voltak és hatalmas vigyora.
-Öööö....
Ez az Elizabeth!Megint a csúcson vagy!
-Aha..az jó lehet.
-Csak....Inkább segíts kimászni.-bólintott,majd a karomnál megragadva kirántott az asztal alól.Rémesen nézhettem ki ugyanis a összes pókháló a fejemre ragadva díszelgett, emellett az arcomat vastag porréteg borította. A fiú jól elszórakozott kinézetemen én pedig nagy késztetést éreztem arra, hogy nem túl illedelmesen és nőiesen bemutassak neki, de aztán mégsem tettem. Aztán megint megismételte a kérdését:
-Mit kerestél ott lent?
-Öööö....
Nos...úgy látszik a szókincsem cserbenhagyott.
-Bővebben?
-A kontaklencsémet kerestem,de már megvan.-mosolyogtam rá idegesen.-De ha nem haragszol nekem ilyenkor már nem kéne itt lennem.Mentem aludni,szia!-és már rohantam is a szobámba.Abba nem is gondoltam bele,hogy az a fiú vajon mit keresett ilyenkor az éjszaka közepén a hálókörletén kívül...
*
Épp fizika tanórán ültem,amikor becsörtetett a terembe egy diák,azzal a hírrel,hogy az igazgató úr sűrgősen hívat.Amúgy is dög unalom volt az óra,meg érteni se értettem semmit,így boldogan szögdécselve értem el az igazgatói iródába.Csak nem lehet olyan szörnyű az a hír.Kopogtam mire bebocsátást nyertem a hatlmas irodába.Az ajtóval szemben egy nagy íróasztal foglalt helyett,mögötte a bőrfotelben egy ötvenes éveit koptató,őszülő férfi ült,márkásnak tűnő öltönyt viselt.A kezével intett,hogy fáradjak csak beljebb és foglaljak helyet vele szemben.
-Nos Elizabeth,Te vagy az új diák,ugye?-szólalt meg miután leültem.
-Igen,én.
-Tudod van az iskolánknak egy remek pszihiátere...-kezdte.-aki talán tudna segíteni a gondjaidon.
-Gondjaimon??!!
-Abhor professzor elmondta,hogy képzelgéseid vannak,hogy khmm....vámpírokat és egyéb fura lényket látsz.
-A kétszínű,hazug...
-Vigyázz a szádra!Abhor professzor a tanárod és én bízom a szavában...
-Dehát ez hazugság!Én nem képzelgek ő tényleg ki akarta szívni a vérem!!!Azt mondta korrpetálás lesz,ehhez képest...
-Ugyan!Ioan még soha nem tartott korrepetállást senkinek.És most itt a beutalód délután négykor vár Miss Ebel.-mondta és a kezembe nyomott egy papírocskát,majd intett,hogy távozhatok.
Szóval Ioan félt,hogy esetleg kikotyogom az ő ,,kis titkát" és lépett mielőtt árthatnék az ő becses hírnevének.
*
Négyóra én pedig itt ülök a pszihiáternél.Felemelő érzés.Míg én itt poshadok és várom a dokit,addig a többiek élvezik a tanóráktól mentes délutánt.Hmm...Pazar.
-Jó napot,kisasszony.-lépett elém egy nő a semmiből.Elegáns barna kosztűmöt és kontyot viselt.Az olvasó szemüvege elengedhetetlenül ott virrasztott kissé görbe orrán-Miss Ebel vagyok.
-Minek kellett ide jönnöm?-kérdeztem köszönés helyett.Nem fogok megalázkodni,nem fogok úgy tenni,mintha bármi bajom is lenne.-Nincs szükségem dili dokira.
-Nem,hozzám nem dilisek járnak.-mondta mosolyogva,majd leült a velem szembeni székre.-Azért örülök,hogy itt vagy.
-Nem akartam bejönni.Véletlen volt.-hazudtam.
-Nem hiszek a véletlenekben.-mondta Miss Ebel.
-Nem?
Miss Ebel a fejét rázta.
-És amikor az ember mondjuk kiönti a tejet?
-Szereted a tejet?
-Nem.
-Akkor lehet,hogy szándékosan öntöd ki.-Miss Ebel elmosolyodott.-Azt hiszed,hogy véletlen volt pedig nem.
Dühösen néztem rá.Ez most,hogy jön az állítólagos képzelgéseimhez?
-Most azért kellett bejönnöm,hogy a tejekről beszélgessünk?
-Nem.Azért,hogy rájöjj,hol a problémád gyökerére.
-Nincs semmilyen problámám.
-Van egy érzésem,hogy Te nem szereted magad.
-Rossz megérzés.
-Mond ki nyugodtan:,,Nem szeretem magam"-biztos jobban éreznéd magad.
-De én szeretem magam!
-Na, mond csak ki.
-Mondom,hogy szeretem magam!!!!Amúgy sem csoportterápián vagyunk.
-Na jó,ezt tegyük át máskorra.Mond el milyen képzelgéseid is vannak?
-Nincs semmilyen képzelgésem.Ez valós dolog.
-Hmm...-csóválta meg mosolyogva a fejét,majd sóhajtott-Akkor....milyen valós dolgok is történtek veled?-kérdezte én pedig elmondtam az Ioanos ügyet.
-Ugyan!Ez csak azért van,mert úgy érzed túl egyszerű és unalmas az életed és beképzelted ezt,hogy valami izgalom is legyen benne.
-Mi ez?Önbizalom csökkentő terápia?
-Nem.Én csak megpróbállak a helyes ösvény felétolni.
-Köszönöm,de engem nem kell sehova se tolni.
-Kislányom ilyen korban természetesek az ilyen szexuális álmok.
-Mondja...-hajoltam hozzá közelebb-Ebben mi volt a szexuális???
-Egy olyan férfivel,mint Ioan szívesen kalandoznak el a lányok gondolatai.
-Szerintem már nem az én gondolataimról beszélünk, Miss Ebel.-vigyorogtam.
-Mindegy.Ioan tanár úr remek ember,biztosíthatlak,hogy nem valami fantasy film szereplője.Egyszerűen csak tini vagy és túl sokat nézed az efféle horrofilmeket.
-Nem szeretem a horrorfilmeket.
-Nem ez a lényeg.
-Akkor mi?
-Most mondtam el!
-Sajnos én még le vagyok ragadva a szexuális álmoknál.
-Megvan!Ez a probláma gyökere!A szexuális életed a nullánál van és Te a képzeletedben próbálod szinesíteni!Ajánlom a segédeszközöket,amik talán....
-Hé,nem felvilágosításon vagyunk.És egyáltalán abban mi a szexuális,ha ki akarja szívni a vérem?Ha meg akar ölni?
-Ez esetben még mindig csak a horrorfilmek hatása alatt vagy kislányom.
-Nem vagyok a kislánya.
-Mindegy!Lejárt az ideőnk.Viszlát.-felelte mosolyogva,majd felpattant és vidám elszelelt.
Na,hogy kinél nem stimmelnek a dolgok arról vitatkozhatnánk......
folyt.köv. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
