2.fejezet:Ioan tanár úr....Mégis ki maga?
Reggelre már teljesen kiment a fejemből a professzorral kapcsolatos ügy, inkább (ahogy Christi mondta) egy hülye képzelgésnek raktároztam el és nem is foglalkoztam vele többet. Reggel, majdnem elaludtam, de Christi szerencsére gondolt rám és még időben felkeltett. Mikor kiléptem a folyosóra teljesen megdöbbentett a látvány. A nap besütött az ablakokon, melegséget áraztva az épületbe, diákok nevetgéltek és rohangáltak szanaszét. Ha tegnap este nem láttam volna, milyen ez a hely, akkor még talán élvezném is az itt létet.
Szobatársam mellett lépkedve értem le az ebédlőbe, ami a folyosókhoz hasonlóan, hangos volt a frissen ébredt diákoktól. Christivel elvettük a reggelinket, majd helyet foglaltunk az egyik üres asztalnál. Végre sikerült megtalálnom az egyetlen közös pontot a régi és az új gimimmel kapcsolatban: a menza ugyanúgy pocsék. Chrisnek sem igazán tetszett a mai választék, aminek hangot is adott.
-Milyen boldog vagyok, hogy megint itt lehetünk az iskolában!- húzta az orrát a tálcáján lévő étel láttán.- Különben még nem ennék elég tamalét. Én ezt meg nem eszem!- tolta el maga elől- Muszáj valamit kitalálniuk azoknak akik nem fogyasztanak döglött marhát.
-Hát...tény, hogy nem egy fejedelmi vacsora.- értettem egyet, amikor ránéztem arra a barnás-zöldes trutymóra ami a tányéromban kezdett új életet.- Merülés!- mondtam, majd az orromat befogva, szememet lesütve nyomtam a számba egy kanál kaját. Sikerült három kanál ,,valamit" leküzdenem a torkomon,aztán inkább felhagytam a próbálkozással.
-Milyen óránk lesz?-hajoltam át Chris válla felett,aki épp az órarendet böngészte.
-Matematika.-sóhajtott.
Jajj,ne.Egyrészt utálom a matekot,másrészt pedig az a fura férfi,Ioan tartja.
Reggeli után,elvonszoltuk magunkat a matekterembe és vártuk a tanárt.Ioan, pontosan hét órára belépett a terembe.A lányok nagyrésze ájuldozott,ahogyan tegnap én,de most inkább a hideg rázott ettől a pasitól.Ránk villantotta csábos mosolyát, majd szuper gyors sebességben elkezdett egyenleteket firkálni a táblára, miközben magyarázott. Csak kár, hogy az én szemem előtt a számok összefolytak és a szavaktól,mintha egy húsz centiméter vastag gumifal védett volna, nehogy a végén még megértsem őket. Rápillantottam Christire aki viszont szélsebesen körmölt és mosolyogva oldotta meg a feladatokat.,,Hiába én ezekhez sík hülye vagyok."-sóhajtottam magamba.
-Mcroyan kisasszony!-hallottam meg Ioan mély hangját.
-Igen?-pillantottam fel ilyedten.
-Sikerült megoldani a 264.o.,B.54. feladat a., részének az első felét?
Mivan??????
-Nem.
-És az azt megelőzőeket?
-Nem.-ráztam a fejem,mire mindenki rajtam kezdett el röhögni,én pedig megpróbáltam minél mélyebre süllyedni.Sajnos a föld nem nyílt szét alattam és így nem tudtam elmerülni benne.
-Hmm.-csóválta a fejét Abhor professzor-Ez esetben ma várom a szobámba,tartok egy kis korrepetálást magának.
-Ne!-kiáltottam fel,mire vilámló szemekkel nézett rám-Vagyis..ne..nem szükséges!Szor...szorgalmas leszek és meg...megcsinálom!-dadogtam.
-Nincs vita,ma 22:00 órakkor várom a szobámban!Ne késsen!-mordult rám,majd visszafordult a táblához és tovább írta a bonyolultabnál,bonyolultabb egyenleteket.
-Khmm...Tanár úr!-szólalt fel hirtelen mellettem Chris.
-Tessék?
-Nekünk este tíz órakkor takarodó és nem hiszem,hogy Elizabeth...
-Nem érdekel az iskola kicsinyes házirendje.Én vagyok a tanár és a diákok azt teszik amit mondok!-csak szerintem hallatszott ez egy kicsit egoistán?-Vagy inkább buktassam meg a kisasszonyt?-pillantott rám.
-Én..én nem úgy gondoltam..
Szegény Chris!
-Inkább folytassák!-mordult ránk és elfordult.
Hol is tartunk?^^"
*
Nem lesz ennek jó vége! Előre érzem, hogy nem! Vagyis inkább azt érzem, hogy ebből nem lesz korrepetálás.
Sietősen baktattam a folyosókon, este tíz órakkor, hogy megtaláljam Ioan szobáját. Egy nagy fekete ajtón virított a neve.Egy kopogás...semmi válasz..két kopogás...még mindig semmi.Elkezdtem két ököllel verni az ajtót és egyszer csak azt éreztem, hogy valami puhábbat püfölök.Egy mellkast amihez vélhetőleg egy test is tartozik.Ioan volt kissé bosszúsan és egyben szórakozottan nézett le rám.Ilyen közelről látszik, hogy kb. egy fejjel magasabb nálam.
-Abbahagynád?-vonta fel az egyik szemöldökét mivel még mindig ,,vertem".
-Elnézést!-pirultam el és gyorsan leengedtem a kezeimet.
Már jól kezdődik ez az egész!*.*
-Bejössz vagy kint oldjuk meg a példákat?
-Be.-és már bent is voltam, csak sajna levegőt elfelejtettem venni. Gyönyörű szoba volt. Kissé bizar, de gyönyörű. Egy kisebb fajta nappaliba léptem,ahol egy hatalmas kandalló volt, vele szemben pedig egy bőrkanapé és két bőrfotel. Csak a kandallónak a tüzéből áradó fény világított, narancssárgára festve a két hatalmas szobanövénynek a leveleit, melyek a kandalló két oldalán álltak.A szobához csatolva állt a konyha, csak egy pult választotta el a két helységet egymástól.Mind a kettőben óriási puha szőnyegek terültek el.A nagyszobából még két-két ajtó nyílt.Ami kissé bizarrá tette, az,hogy az összes bútor fekete volt.Na persze,ha a kandallót nem számítjuk.
-Tetszik?-kérdezte csillogó tekintetemet látva.
-Szuper!A mi szobánk is jó, de ez azért....hogy is mondjam?Ízlésesebb,elegánsabb.
-Inni?
-Mi van vele?
Sóhaj.-Kérsz valamit inni?
-Ja.-pirultam el-Nem kösz.
Most biztos azt hiszi tök hülye vagyok.Mondjuk van benne némi igazság.....
-Se baj én azért iszom valamit!-mondta én meg addig leültem és tovább csodáltam ezt a fantasztikus berendezést.Egy pohár...nem tudom mivel,(leginkább whisky-re hasonlított) tért vissza és ő is helyetfoglalt.
-Hol akarod?-kérdezte.
-Tessék?Én korrepetálásra jöttem ide nem pedig....
-Én is arra gondoltam.-forgatta a szemét.
-Ja..izé,nekem mindegy.
-Nos,ahogy észrevettem nem igazán megy neked az egyenletek megoldása.
Az nem kifejezés!
-Hát...nem igazán.
-Akkor talán ezekkel kéne kezdenük.-mondta és az asztalra dobott két A4-es lapott,ami tele volt matematikai feladatokkal.
Már egy órája vacakolok ezzel, de nem megy.
-Na,hogy haladsz?-nézett át a vállam fölött Ioan.Attól a kellemes illatától és közelségétől teljesen elpirosodtam.Talán matek helyet csinálhatnák mást is.....,,ÁLLJ!Ő a tanárod,ráadásul a múltkor csak úgy köddé vált!Szedd össze magad kislány és koncentrálj a feladatra!!!!"-pofoztam fel magam gondolatba.Csak sajna mostmár tényleg túl közel volt,a nyakamnál szimatolt és túlságosan kiéhezetten bámulta az ütőerem.AZ ÜTŐEREM???????????
-ÁÁÁÁ!-löktem el magamtól.-Perverz állat vagy micsoda!
-Ugyan csak egy kortyot!
Kortyot?
-Maga őrült!
-Nem.-rázta a fejét-Csak éhes!
-Éhes?-meresztettem rá nagy szemeket-Mégis ki maga?
Nem válaszolt csak rám vigyorgott.Csak sajna most nem azzal a szívdöglesztő mosolyával,hanem azzal a hatalmas szemfogas mosolyával.Na azt hiszem ez volt az a pont amikor úgy döntöttem, hogy itt az ideje lelépni.Kirohantam az ajtón,át a folyosón be az első ajtón amit találtam.Egy poros kis tároló helység volt,egy asztal és néhány koszos holmi helyezkedet el benne.
Lépteket hallottam,amik egyre közeledtek.Szinte biztosra vettem, hogy Ő az.Ő,mint a nagy Ő.Na azt soha!Kellett valami búvóhelyet találnom,hacsak nem akartam, hogy a vérem átvándoroljon egy másik emberebe...vagy mibe.Sejtésem se volt róla ki ő...vagyis volt egy,de azt nem karom elhinni.Bebújtam az asztal alá,ahol néhány pókháló áldozatul esett szenvedésemnek és még be is vertem a fejem.Könnyes lett a szemem a fájdalomtól és biztosra vettem, hogy holnap már egy nagy bumszli fog éktelenkedni a fejemen.
Valaki belépett a terembe és felkapcsolta a villanyt.Nem félek...nem félek.Most kit is győzködök igazából?.....
Folyt. köv.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
